|
Ember tervez, Duna végez, ahogy tartja a mondás a horgászok között |
2-kor
keltem, 3-kor indultunk, 4 óra után nem sokkal már a dunai szúnyogok
vendéglátását "élveztem".
|
A hajnali Duna, hát nem csodás? |
|
Ahogy kelt a nap, úgy lett kevesebb a szúnyog |
De azért ne siessünk
ennyire előre. Tavaly már voltam a Dunán egyszer pont ezen a szakaszon
horgászni. A víz jóval lejjebb volt, azonban nem volt a legsikeresebb az akkori
horgászat, mégis élményekkel tértem haza. Így most még jobban felcsigázva, már
valamicske tapasztalattal felvértezve indultam újra az öreg Dunára. Nehezebb
kosarak, nagyobb ólmok, dobóelőke és nem bevágni a sodrás által produkált
kapásokra. Ha röviden kellene jellemezni, ezek voltak azok, amiket máshogy
csináltam, mint tavaly.
|
Tavaly csak ő jött és néhány sneci |
Szóval a korai kelés csodás volt, meglepődtem, hogy ilyen
könnyen sikerült. Bezzeg mikor suliba, vagy a Call centerbe megyek, akkor
valahogy sosem bírok könnyen felkelni… Milyen érdekes az, hogy amit igazán
szeretünk mennyivel másképpen áll hozzá az elménk és általa a testünk. Máshogy
fáradunk, ha fáradunk, és még élvezzük is mindezt. A horgászat ilyen.
Kocsiból kiszállva végre láthattam ismét élőben a Dunát, és
csapkodhattam a szúnyogokat magamon. Ha 100 csípés nincs rajtam, akkor egy sem.
De ennyit talán elviseltem, hogy egyik kézzel csapkodtam, a másikkal meg
pakoltam. Ha készült volna videó rólam, érdekes látvány lettem volna, ahogy ott
ugrálok, miközben támadást intézek a szúnyogok ellen.
Igyekeztünk minél előbb bedobni és berendezni magunkat az
egész napos ittlétre. Sóder a mederből, és két féle etetőanyag. Pörkölt és egy
folyóvízi sajtos kaja volt az alap amibe néha kukoricát, néha csontit raktam.
Csonti adott eredményt, a kukorica viszont nem igazán.
|
Benzár - Tímár páros |
|
Csonti, giliszta, csonti - a fogós csali |
Csak az egyszerűt, ezt vallottam a csalikban. Csonti,
giliszta, kukorica. A leginkább kelendő csali az a csonti volt, de azért ha
került mellé egy szál giliszta, akkor még szép halak is jöttek. Mondjuk egy
ilyen horgásznak, mint nekem, aki alig jut (még) el a Dunára, melyik hal nem
szép?
Az első halra sokat nem kellett várni, egész jól indult a
reggel. Mondjuk még jobb lett volna ha minden második szúnyogcsípésre jut egy
hal, de nem szabad telhetetlennek lenni. Én ezeknek is örültem.
Egy-egy kapás, aztán néhány órás szünet, persze azért a dunai palettát egész
jól kitapasztalhattam. Bagolykeszeg, jászkeszeg, szilvaorrú, paduc, márna,
dévér, géb… És még a halak méretére se panaszkodhattam. 2,46 kg-os dévér, 1,1 kg-os paduc
illetve még egy dévér, 0,99 kg-os jászkeszeg.
|
2,46 kg |
|
1,1 kg |
|
1,1 kg |
|
0,99 kg |
Délutánra a partszakasz megtellett, ahol horgásztunk.
Érdekes mód, halfogás nem igazán volt. Próbáltuk az okát megfejteni egykori
tanárommal, akivel horgászni voltam, akinek egyébként szintén nem volt igazán
sok fogott hala. Ő egyébként spiccbottal, bolognaival, vagy épp rakóssal
próbált halat fogni. Még nézni is fárasztó volt, nem hogy csinálni… De igazából
talán arra jutottunk, hogy a helyben lehetett szerencsém, illetve az, hogy
amikor halat fogtam akkor általában a 20-25 méteres távban fogtam, míg mások
leginkább 10-15 méteren horgásztam. Idén végre tudtam azt, hogy a bedobás után
a mozgó spicc nem kapást jelent, illetve a kapás teljesen másképp rázza a
botot, mint a mozgó végszerelék. 60 grammos kosárral horgásztam, egész jól meg
is tudtam állítani, még akkor is, mikor kiürült belőle a tartalom. Persze
vannak már ötletek a következő pecára is, hogy mit lehetne másképpen csinálni,
de arra még várni kell, sokat… De egy ilyen peca megér ennyi fáradalmat,
várakozást.
|
Jött a hajó |
|
Majd a hullám |
|
Feederek közt |
|
Spicces hangulatban |
|
Lassan indulás haza |
A halak csodásak voltak, és mindegyikük további élményeket
okozhat és remélhetőleg minél később fognak csak a gasztroélményeket okozni.
Írta: Szakács Krisztián
Megjegyzések
Megjegyzés küldése