A dunai kaland – jó peca, szép halakkal

Ember tervez, Duna végez, ahogy tartja a mondás a horgászok között

2-kor keltem, 3-kor indultunk, 4 óra után nem sokkal már a dunai szúnyogok vendéglátását "élveztem".

A hajnali Duna, hát nem csodás?
Ahogy kelt a nap, úgy lett kevesebb a szúnyog

De azért ne siessünk ennyire előre. Tavaly már voltam a Dunán egyszer pont ezen a szakaszon horgászni. A víz jóval lejjebb volt, azonban nem volt a legsikeresebb az akkori horgászat, mégis élményekkel tértem haza. Így most még jobban felcsigázva, már valamicske tapasztalattal felvértezve indultam újra az öreg Dunára. Nehezebb kosarak, nagyobb ólmok, dobóelőke és nem bevágni a sodrás által produkált kapásokra. Ha röviden kellene jellemezni, ezek voltak azok, amiket máshogy csináltam, mint tavaly.

Tavaly csak ő jött és néhány sneci
Szóval a korai kelés csodás volt, meglepődtem, hogy ilyen könnyen sikerült. Bezzeg mikor suliba, vagy a Call centerbe megyek, akkor valahogy sosem bírok könnyen felkelni… Milyen érdekes az, hogy amit igazán szeretünk mennyivel másképpen áll hozzá az elménk és általa a testünk. Máshogy fáradunk, ha fáradunk, és még élvezzük is mindezt. A horgászat ilyen.

Kocsiból kiszállva végre láthattam ismét élőben a Dunát, és csapkodhattam a szúnyogokat magamon. Ha 100 csípés nincs rajtam, akkor egy sem. De ennyit talán elviseltem, hogy egyik kézzel csapkodtam, a másikkal meg pakoltam. Ha készült volna videó rólam, érdekes látvány lettem volna, ahogy ott ugrálok, miközben támadást intézek a szúnyogok ellen.

Igyekeztünk minél előbb bedobni és berendezni magunkat az egész napos ittlétre. Sóder a mederből, és két féle etetőanyag. Pörkölt és egy folyóvízi sajtos kaja volt az alap amibe néha kukoricát, néha csontit raktam. Csonti adott eredményt, a kukorica viszont nem igazán.
Benzár - Tímár páros



Csonti, giliszta, csonti - a fogós csali


Csak az egyszerűt, ezt vallottam a csalikban. Csonti, giliszta, kukorica. A leginkább kelendő csali az a csonti volt, de azért ha került mellé egy szál giliszta, akkor még szép halak is jöttek. Mondjuk egy ilyen horgásznak, mint nekem, aki alig jut (még) el a Dunára, melyik hal nem szép?










Az első halra sokat nem kellett várni, egész jól indult a reggel. Mondjuk még jobb lett volna ha minden második szúnyogcsípésre jut egy hal, de nem szabad telhetetlennek lenni. Én ezeknek is örültem. 


Egy-egy kapás, aztán néhány órás szünet, persze azért a dunai palettát egész jól kitapasztalhattam. Bagolykeszeg, jászkeszeg, szilvaorrú, paduc, márna, dévér, géb…  És még a halak méretére se panaszkodhattam. 2,46 kg-os dévér, 1,1 kg-os paduc illetve még egy dévér, 0,99 kg-os jászkeszeg.

2,46 kg
1,1 kg

1,1 kg

0,99 kg

Délutánra a partszakasz megtellett, ahol horgásztunk. Érdekes mód, halfogás nem igazán volt. Próbáltuk az okát megfejteni egykori tanárommal, akivel horgászni voltam, akinek egyébként szintén nem volt igazán sok fogott hala. Ő egyébként spiccbottal, bolognaival, vagy épp rakóssal próbált halat fogni. Még nézni is fárasztó volt, nem hogy csinálni… De igazából talán arra jutottunk, hogy a helyben lehetett szerencsém, illetve az, hogy amikor halat fogtam akkor általában a 20-25 méteres távban fogtam, míg mások leginkább 10-15 méteren horgásztam. Idén végre tudtam azt, hogy a bedobás után a mozgó spicc nem kapást jelent, illetve a kapás teljesen másképp rázza a botot, mint a mozgó végszerelék. 60 grammos kosárral horgásztam, egész jól meg is tudtam állítani, még akkor is, mikor kiürült belőle a tartalom. Persze vannak már ötletek a következő pecára is, hogy mit lehetne másképpen csinálni, de arra még várni kell, sokat… De egy ilyen peca megér ennyi fáradalmat, várakozást.
Jött a hajó
Majd a hullám
Feederek közt
Spicces hangulatban
Lassan indulás haza

A halak csodásak voltak, és mindegyikük további élményeket okozhat és remélhetőleg minél később fognak csak a gasztroélményeket okozni. 

Írta: Szakács Krisztián

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések